MAGYARORSZÁG–HORVÁTORSZÁG 30–28 (15–16)

szerda, és péntek után igazából már nem sokat vártam az élettől, még normálisan kijózanodni sem volt időm, és jött a vasárnap. 10:30 B.tomaj Sörpatika /gellért, szellem, csíra, csala, pali, némó, zsani/. ott volt a találkozó 3 pálesz 1 long stepp 11ig. irány veszprém, zsanika úgy vezetett mint a sumi, alig győztük követni. közben csak az aztalacibomba :D

teljesen spontán füreden meg kellett állni, valamit inni, mert rettentesen sok volt a kocsiban töltött 20 perc /csöcsös ildivel :D/ egy breezer + egy bojhos szilva, és irány veszprém. veszprémig megszületett a szilveszter ötlete is... a csarnok előtt még be kellett ugrani a plázába csak a barnasör + longstep + pálinka...

miután kellőképpen megtellett mindenki irány a csarnok, parkolóhely zéró, de megoldottuk. bejutottunk...
magyarzászló + sál + mez + arcfestés. mindenki az ivó fele, mert nem volt elég.

szerencsére nem késtünk le. a csapatok bemutatására értünk be a helyünkre. nagyon jó helyen ültünk, mert pont a kapu felett volt így mindent lehetett látni...

a himnusznál megjelent a veszprémi ultrák által kifeszített nagy Magyar zászló.

a meccsről nem sok mindent lehet írni, egyszerűen fergeteges volt, a remény végig meg volt, hogy nyerünk. eklemovics nagyon tuti volt amíg meg nem sérült, gál gyula meg egyenesen parádézott... az utolsó 2 percben már felállva tapsoltunk meg üvöltöttünk...
az igazsághoz hozzátartozik, hogy a második félidő első 7-8 percét a büféből néztük végig, mert csak még egyet akart inni mindenki, és azon kaptuk magunkat, hogy már megy a meccs :D de szerencsére semmiről nem maradtunk le a lényeg csak ezután következett...
meccs után a stadion előtt bevártunk mindenkit, majd amikor megérkezett a hangulatfelelős: ki' nem ugrál nem is Magyar hej hej...

hazafele természetesen, még vissza kellett menni a plázába a szokásos combora /barnasör+longstepp+pálinka/ egy kis ünneplés és irány haza, legalábbis mi, mert a többiek megálltak még vázsoban egy két italra, állítólag VALAKI félmeztelenül táncolt a konyhán :D
amikor hazaértem hangom már egyáltalán nem volt, és altatót sem kellett bevenni :D
már hiányzott egy ilyen meccs, mióta a Fradi másodosztályú azóta nem voltam dühöngeni sehol...

Hajrá Magyarország!