2008. november 26., szerda

napi nyomor...

nagyon sok az érthetetlen kérdés, többek között az, hogy az emberek nem érzik, hogy büdösek? pár perce volt itt a GLS-es srác, bejön az ajtón megáll az asztal előtt. negyed másodperc alatt olyan büdös nikotin szag árasztotta el az egész ületet, hogy netovább. egy levegővétel olyan volt, mintha két csomag Kossuthot szívtam volna el... gyorsan aláírtam a papírokat, átvettem a szarját, mindezt megpróbáltam egy levegővétellel... a következő eset, amikor még körül is néz a "tetves" vevő... ez ha lehet mégdurvább... így az egész üzletben egyenletesen széthordja a bűzét, mert fürödni ugye minek, tiszta ruha sem kell, felesleges... 30 perc szellőztetés a minuszokban igazán szóra sem érdemes... had dögöljön meg mindenki a szagunktól! ha lehet maradjunk minél tovább egy zárt helységben, kabátban rétegesen felöltözve, persze minél melegebb a szoba annál jobb! a legfontosabb, hogy izzadjuk! a fürdést, mosakodást teljesen el lehet hagyni a mosással együtt! ezt természetesen lehet fokozni! cigizzünk minél többet! de ha lehet ezt is minél kisebb zárt helyen, tegyük ezt mindaddig amíg orrfacsaró nikotinszagot nem árasztunk! ha ez megvan büszkén mehetünk embertársaink közé! vásárolgathatunk kedvünkre, tömegközlekedhetünk ahogy jólesik! ha azt éreznénk közben, hogy valaki figyel akkor töltse el melegség a lelkünket, hogy ez nem véletlen hiszen jó munkát végeztünk, KURVA BÜDÖSEK VAGYUNK!
de azért történnek derűsebb dolgok is...
tegnap besétál egy néni. végtelenül egyszerű volt. mint ahogy falun szokás, semmi kertelés, bele a közepébe. "kellene porszívó aranyoskám!" hát még csak porszívónk van igazán mondom neki, mire felcsillan a szeme. egyből alább is hagyott az öröm, mert 14től indulnak. dehát mint mondta ide küldték így megbízik bennünk, és a férje után hátramaradt pénzt porzsák nélküli porszívóra fogja költeni... minden kis apró részletre kiváncsi volt... "van é magyar leirás, mert mindenhez van egy kiskönyv amiben 3-4 nyelven le van irva a használati utasítás!" ohohohoooo hát hogyne lenne, a magyar még külön is van hozzá, így nem kell a külföldiül írt szöveggel szórakozni... itt egy kicsi értetlenséget véltem felfedezni. rögvest érkezett is a kérdés "akkor van hozzá olyan kiskönyv amiben soknyelven le van irva minden?" mondom igen, de a magyar külön van szóval az nem is lényeges. láttam, hogy még mindig valami nem tiszta. " de akkor "angolul, franciául is le van nem?" mondom DE sőt még németül és csehül is! hát itt ismét csillogó ragyogás ült bele a szemébe. bátorkodtam megkérdezni, hogy a családban tud e valaki külföldiül. a válasz végtelenül egyszerü volt "NEM, az agglegény fiammal élek, az meg olyan hülye, hogy még egy nőt sem talál magának". nah itt meg nekem kezdett el csillogni a szemem, de nem a megvilágosulástól hanem a könnytől mert annyira röhögtem :D persze nem maradt el a készülék kipróbálása. "cső van hozzá?" persze, hogy van kihuzható! egy kis kételkedés "össze is lehet csukni?" mondom felére :D. nah itt mégnagyobb kételkedés, és bele a világba "mert az a szemét kigyulladt, és még szikrázott is! hát ismét könnyezni kezdtem, hogy honnan jött eme gondolat nem tudom, de észrevettem, hogy amíg a különböző tartozékokat magyarázom, fejben nincs ott teljesen... összeraktam, üzmbehelyeztem, minden gombot elmagyaráztam, megtapogatott mindent, majd bekapcsoltuk. itt jött a legnagyobb meglepetés. belenyúlt a zsebébe és egy összetekercselt WC papírt vett elő, majd apró darabokra tépett, leszórta a földre. "kedveském kipróbálná?" ezzel a kérdéssel adta utasításba a fecnik felporszívózását. a hatás lenyűgözte, majd foghegyről eleresztett még egy kérdést "a vasszöget is felszívaja?" nah erre már igazán elkezdtem zokogni :D de a meglepetések sora még nem ért véget! megkért szépen, hogy csomagoljam be! itt jött meglepi elővett a másik zsebéből egy óriási gombolyag spárgát és egy rugósbicskát, hogy azzal kössem át! mondom neki, csókolom tessék azt a kést eltenni, mielőtt még valaki kárt tesz magában! becsomagoltam ahogy azt illik, megköszönte az illedelmes kiszolgálást majd sietve távozott. egy darabig csak ültem az üzletben és próbáltam feldolgozni a történteket...

Nincsenek megjegyzések: